"Ha semmilyen szinten nincsenek kialakulva egy társadalomban a hatalom kontrollálásának mintái, akkor ott biza csak a hatalom tudna jó fej lenni, és "képessé tenni", "hatalommal felruházni", önmérsékletet tanúsítani, közérdekre figyelni. Kikényszeríteni nem tud semmit "a nép", csak ha már nagyon fáj neki, akkor ordít - ennyi telik a magyar társadalomtól. Minden szinten tanult tehetetlenség uralkodik. Az emberek a "fölfelé nézésre" vannak beidomítva. Ilyen állapotban, ebben a szinte "Maslow-i piramis legalja"-állapotban nem várható el, hogy emberek felelősségteljesen a jövőre gondoljanak, erkölcsös együttélési elvek mentén gondolkodjanak és viselkedjenek. Ott az osztrák kislány esete: az apja 15 évig a pincében tartotta fogva egész kiskorától, állati mormolással meg nemi erőszakkal kommunikált vele. Hát ettől a kislánytól miért is várnánk el, hogy normális felnőtt legyen?"
Az előző bejegyzéshez passzoló, pár nappal korábbi elmélkedésem a témában:
(...) Amúgy vannak pártok, több száz párt van Magyarországon. Hogy mégis miért van az, hogy senki nem is hallott egyikről sem azokon kívül, akik már voltak a parlamentben, miért nem választanak közülük az emberek, az igencsak összeköthető szerintem azzal a jelenséggel, hogy a 2010-es választást összehasonlítva az 1990-essel látszik, hogy erősen leszűkült a listákat állító vagy mandátumot szerző pártok köre. A "hatalmi piac" beszűkült, oligopollá vált. Meglátásom szerint ez a rendszerváltáskor "kapott" adottságokból, pl. a monopolisztikus hatalmat preferáló (a győztes mindent visz elvén működő) választási rendszerből, meg az emberanyagból következik- Én viszont a szockó múltra való tekintettel sokkal de sokkal nagyobb felelősségét látom a hatalmi elitnek, mint a választóknak. A hatalom egész egyszerűen csak kihasználta a demokráciamentességben, "tanult tehetetlenségben" nevelkedett emberek védtelenségét, nagyon gyorsan visszaélt a helyzetével, ahelyett, hogy hatalommal ruházta volna fel a népeket.
Ebből a szempontból nosztalgiával gondolok a rendszerváltás utáni hatalmi jellegre: akkor még volt esélye az embernek a hatalommal szemben, sőt, még választási lehetőségek is voltak. Most már egyértelműen a nép szolgálja a hatalmat, nem pedig fordítva. Most már a népnek kell taktikáznia a hatalom ellen, "kisebbik rosszakat" választani, nem pedig a hatalomra áhítozók taktikáznak egymás ellen, a nép seggének kinyalásáért versengve. Most már nem az van, hogy a hatalomra kerülés következményeként leesik egy-két húsos falat a hatalomnak, cserébe a jó kormányzásért, hanem most már az van, hogy a nép könyörög, hogy neki leeshessen valami, ha már a magát örökre bebetonozó, dölyfös hatalom viselkedését az ég világon semmivel nem tudják befolyásolni. A nép most már mindig ellenzékben van, kormánypárttól függetlenül. És nem azt mondom, hogy a '90 utáni 2 kormány mennyire tök jó volt! Hanem azt, hogy az még egy más típusú hatalmi erőtér volt. Ma egy taxisblokádot el tudunk képzelni? Nem véletlenül nem élt így vissza a kétharmadával az MSZP-SZDSZ-kormány, mint a Fidesz most: mert nem azon van a lényeg, hogy melyik párt, hanem azon, hogy az ő kétharmados hatalomra kerülésükkor még csak 1994-et írtunk... Ma már az MSZP is pontosan ugyanezt a szintet engedné meg magának egy 2/3 birtokában.
Így hát, tekintve a hatalom folyamatos, rendszerszintű eldurvulását, szerintem az egy nagyon cinikus hozzáállás, hogy "mindenki azt kapja, amit megérdemel". Hát nem, és ráadásul egyre kevésbé. Az az osztrák kislány sem "érdemelte ki" a sorsát, akit az apja másfél évtizeden keresztül a pincében tartott, napi szinten követett el rajta nemi erőszakot és állathangokkal kommunikált vele. Persze, tudom, választhatta volna azt is a kislány, hogy megtanul németül, csak nem ezt választotta...
Szóval azt akarom ezzel mondani, hogy a jelenlegi (nevezzük nevén:) fasizálódás a szockó korszak öröksége, nem az emberek ökörsége. Sőt, maga a szockó korszak sem az emberek kívánalma volt túlnyomórészt. A nép, a ma élő emberek tömegeinek kezében meg soha nem volt hatalom. Soha nem éltek olyan rendszerben, aminek alakításában tevékenyen részt vehettek volna, el sem tudják képzelni ezt a műfajt. A rendszerváltást sem "az emberek" csinálták, hanem egész egyszerűen csak megtörtént velük és kész.
Összefoglalva: ha a jelenlegi magyarországi hatalom fasiszta, hazaáruló jellegének okát keressük, akkor én azt látom, hogy a szockó/kapitali ill. egypárt/többpárti átmenetet szívtuk meg. Eleve egy nagy szart örököltünk a rendszerváltással, és a nagy szarból való kiút nem volt elég fontos a kormányoknak. És egyre kevésbé lett az: ma már igazából tényleg nem olyan nagy gond a kormánynak mondjuk egy államcsőd. Nem vonja felelősségre az ég világon senki. A hatalom vissza tud élni a helyzetével és ennek az ország látja a kárát. Ha semmilyen szinten nincsenek kialakulva egy társadalomban a hatalom kontrollálásának mintái, akkor ott biza csak a hatalom tudna jó fej lenni, és "képessé tenni", "hatalommal felruházni", önmérsékletet tanúsítani, közérdekre figyelni. Kikényszeríteni nem tud semmit "a nép", csak ha már nagyon fáj neki, akkor ordít - ennyi telik a magyar társadalomtól. Minden szinten tanult tehetetlenség uralkodik. Az emberek a "fölfelé nézésre" vannak beidomítva. Ilyen állapotban, ebben a szinte "Maslow-i piramis legalja"-állapotban nem várható el, hogy emberek felelősségteljesen a jövőre gondoljanak, erkölcsös együttélési elvek mentén gondolkodjanak és viselkedjenek. Ott az osztrák kislány esete: az apja 15 évig a pincében tartotta fogva egész kiskorától, állati mormolással meg nemi erőszakkal kommunikált vele. Hát ettől a kislánytól miért is várnánk el, hogy normális felnőtt legyen?
No hát szerintem ilyesmi. A kislánynak valószínűleg egy sok éven át tartó rehabilitációs programban kell részt vennie ahhoz, hogy elkezdjen felépülni, megtanuljon beszélni, helyre jöjjön a mozgása, és pszichikailag is rendbe jöjjön. Lehet, hogy csak az ő gyereke lehetne már csak teljesen egészséges. No, ennek a rehab programnak a beindításához lenne szükség rendes felnőttekre, akik körülveszik. Azonban a rendszerváltás óta valahogy soha nem került a közelébe ilyen felnőtt, egyszer sem. Sőt, épp ellenkezőleg: rosszindulatú pedofilok marakodnak azért, hogy ki dughassa. Szegény kislányt meg nem nehéz elcsábítani, bármilyen csillogó dologért boldogan rohan.
***
Hankisstól hallottam pár éve, hogy ugyan durván hangozhat, de lehet, el kéne gondolkozni egy amerikai kormányfőn.
